Mentés

Ismerje meg az edzésmódszerek kialakulását Nurmitól Ron Clarke-ig

721
HOZZÁSZÓLÁS:

Az atléták régóta, tervszerűen készülnek fel a versenyekre. Ezért röviden emlékezzünk meg azokról az edzésmódszerekről, amelyek a közép- és hosszútávfutásban az évek során kialakultak.

Edzésmódszerek futáshoz

futas-termeszet-szabadban1. A XVIII. század végén, ismert hivatásos angol hosszútávfutóktól származott az első rendszeresnek nevezhető felkészülési mód.

Hosszú, egyenletes futás és gyaloglás váltakozásából állt az edzés, országúton, terepen, dombról fel és le. Mivel az iram egyenletes és lassú volt, a hosszú távolságok miatt az edzés ideje eléggé elhúzódott.

Mentés

2. Az amerikai egyetemek már a XIX. század vége felé átvettek egyes elemeket az angoloktól, majd rohamosan továbbfejlesztették azokat. Tudatosan ők alkalmazták először — egy edzésen belül — a futást, a gyaloglást és az élénkebb iramú tempófutásokat váltakozva.

Az Amerikában élő finneken keresztül jutott el ez az edzésmódszer Finnországba, ahol előbb Kolehmainen; majd az első ,,csodafutó”, Nurmi e módszer szerint felkészülve, a finn távfutást világhírűvé tette. Nurmi, egy finn szakember szerint, már akkor felismerte, hogy a rövidebb, gyorsabb iramú futások megfelelő szünetek beiktatásával, vagy pedig lassúbb, egyenletes iramú futások sprintszerű bele-erősítésekkel tarkítva, lényegesen jobban segítik az állóképesség fejlődését, mint az egyenletes iramú, egyhangú, hosszú ideig tartó körözések a pályán.

3. Az intervall edzésmódszer hozta azt a forradalmi változást, amelynek hatására világszerte hatalmas fejlődésnek indult a távfutás. Zatopek; a „csehszlovák lokomotív” volt az első, aki az intervall elvet edzésrendszerében ténylegesen alkalmazta.

Általánosan ismert edzéstervei szerint leggyakrabban 5 x 200 métert, majd 20×400 métert és ismét 5×200 métert futott. Nála találkozunk tudatosan először azzal a felfogással, hogy egy-egy résztáv közötti szünet ne biztosítson teljes értékű pihenőt. Vagyis a következő résztávhoz akkor kezdjen a futó, amikor még az előző résztáv bizonyos fokú fáradtságát érzi.

Az intervall edzésmódszer lényege: egy edzésen belül a résztávok ismételt lefutása. Ezért az edzések nagy részén, többször futottak 100 métertől 400-ig terjedő távot, nem maximális sebességgel, rövid pihenőkkel. Az egész év folyamán tartó intervall edzés majdnem kizárólag pályán zajlott le.

Zatopek eredményeinek és olimpiai bajnokságainak hatására az egész világ közép- és hosszútávfutó gárdája, ezt az erős, tiszta intervall edzést vette át, és alkalmazta valamilyen formában. Így futottak Amerikában, Ausztráliában, Európában — és nálunk is. Az utóbbi időben sokat bírálták ezt az edzéselvet, és új módszerek léptek előtérbe. Nagyon sokan, ma már csak egyes edzésnapokon futtatnak versenyzőikkel intervallumos módszer szerinti résztávokat.

4. A svéd „Fartlek” vagy iramjátékos edzés azon a felismerésen alapul, hogy a salakpályán történő kizárólagos edzés feltétlenül helytelen, idővel idegölővé válik. Megoldásként a „vissza a természethez” — elvet javasolták. Ennek a rendszernek tulajdonképpen két alapvető formája van. Az egyik a fő súlyt a nehezített körülmények között végzett edzésekre helyezi. Nyáron puha, homokos talajon, télen nagy hóban, hosszú futásokat javasolnak e rendszer hívei. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a láberő, a futóerő fejlesztésének.

A másik irányzat hosszantartó folyamatos futás közben, kifejezetten az irammal való tetszés szerinti játékot ajánlotta. Ezek szerint egy-egy hosszabb terepfutásban, a legkülönfélébb módon, iramban és hosszúságban, a terepviszonyoktól függően hosszabb-rövidebb résztávokat kell beiktatni. Az ilyen edzés erdőben vagy változatos terepen, egy-két órát tartott. Természetesen különböző emelkedők és lejtők közbeiktatásával.

A ,,Fartlek” hívei emellett időnként a pályán is futottak különböző résztávokat.

Cerutti, Ausztráliában egészen egyéni módon, de lényegében hasonló elvek szerint alakította ki felkészülési rendszerét. Az olimpiai bajnok Herb Elliot rengeteget futott nehéz körülmények között, hegynek fel, a tengerpart homokjában. Állóképességét a maximumra emelve végzett azután pályán is olyan edzéseket, amelyek világrekordokhoz és olimpiai bajnoksághoz vezettek.

5. Az új-zélandi,,maratoni” edzésmódszer követői bizonyos mértékig visszakanyarodtak a régi állóképességi jellegű felkészüléshez, de sokkal magasabb színvonalon. Edzésmódszerük döntő jelentőségű része, az alapozó időszakban lefutott hosszú, 1—2 órás futások rendszere. Országúton, változatos terepen, mindig erős iramban. Később, amikor már a pályán — csak füves futópályáik vannak — dolgoznak, akkor is a hosszabb, 2—4 km-es távok jelentik a távfutók, 800—1600 m pedig a középtávfutók fő edzéseit.

Jelenleg a világ élvonalába tartozó versenyzők a legkülönbözőbb módszerek szerint dolgoznak. Megfigyelhető egy olyan törekvés is, hogy egyesek saját lehetőségeikhez, időjárási viszonyaikhoz alkalmazkodva válogatják és állítják össze felkészülési tervüket, amit azután következetesen végre is hajtanak. Főleg Angliában tapasztalhatunk ilyesmit.

721
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

Mentés

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!

Friss HOZZÁSZÓLÁSOK

128
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát? [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]

 

Mentés